Pálvölgyi Krisztián blogja

MeetOFF - E-book a gumikönyv

2011-12-13T13:57:00.000-08:00

Ma este a MeetOFF e-bookokkal foglalkozó programján vettem részt Neveléstudományi MA-s hallgatótársaimmal.
A Kindle-varázs blog munkatársa rögtön meglepetést okozott számomra. Előadásából kiderült, hogy a legálisan ingyenes e-könyvek száma messze több, mint elsőre gondolná az ember. Ráadásul maga a készülék - az Amazon Kindle e-book reader - sem elérhetetlenül drága. 139 dollárért (nagyjából 30.000 forint) már megrendelhető az Amazontól.
Külön érdekes volt számomra Miyazaki Jun előadása, aki az SF portál képviseletében érkezett a MeetOFF-ra. Miyazaki az e-könyvek térhódításának nehézségeiről, vártnál lassabb üteméről beszélt. Véleménye szerint a háttérben olyan okok húzódhatnak meg, mint a magas - nyomtatott árakat megközelítő - árfekvés, a Magyarországon túl magas tranzakciós díjak, illetve az e-book kínálat jó részét érintő másolásvédelem, mely valódi védelmet ugyan nem jelent, ugyanakkor sok bosszúságot okoz a felhasználóknak. Az általuk forgalmazott könyvek egyébként nem tartalmaznak másolásvédelmet, csak a lopás elkerülésére kérő, "kicsit és aranyosak vagyunk ezért kérlek ne lopj meg minket" típusú bevezető szöveget. A módszer állítólag jól működik.
Kerekes Pál előadásának középpontjában a self-publishing, és annak magyarországi megvalósulása, a Publio Kiadó állt. Nagyon érdekes és jó gondolatnak tartom ezt a hagyományos kiadási procedúrát megkerülő publikációs formát. Megdöbbentő dolog, hogy ha én megírok egy könyvet, ingyen publikálom a www.publio.hu oldalon,és szinte abban a pillanatban az egész ország - ha angolul írtam, az egész világ - hozzáférhet. A feltöltött angol nyelvű anyagok ugyanis megjelennek az Amazon és más nagy online könyvesboltok kínálatában.

Érdeklődési területemből adódóan nekem mindennek elsősorban az oktatási felhasználása mozgatta meg a fantáziámat. Az e-book tulajdonképpen akár tankönyvek, vagy a vaskos szöveggyűjtemények kiváltására is alkalmasak lehetnének. A wifi-vel, vagy 3G-vel szerelt változatok pedig online tartalmak azonnali elérését is lehetővé teszik. Aki az utóbbi időben emelt már meg iskolatáskát, az feltétlenül értékeli azt is, hogy az Amazon Kindle összesen 241 gramm.
Nyilván az e-book mint eszköz önmagában nem "forradalmasítja" az oktatást. Mint miden eszközt ezt is lehet jól és rosszul is használni. Azonban a mobilitás, a szövegek elképesztő mennyiségének tárolására való képesség és az LCD paneleknél messze jobb olvashatóság oktatási felhasználásra is alkalmasság teszi az e-bookot. Ha pedig azt is számításba vesszük, hogy egy tanuló közoktatáshoz kapcsolódó tankönyvei összesen mennyibe kerülnek az évek során, akkor a 30.000 forintos készülékár sem tűnik túl magasnak.
A Publio szerintem szintén rejt magában pedagógiai lehetőségeket. Ha csak arra gondolunk, hogy mekkora motiváló erőt jelenthet például egy projekt kapcsán együtt dolgozó tanulócsoportnak, hogy munkájuk végeredményét akár publikálhatják is. Erre hagyományos könyvkiadási keretek között nem lenne sok esély. Így azonban működhet a dolog.
Végül is ez az ami az e-bookban és a megjelenéséhez kapcsolódó kezdeményezésekben nekem igazán tetszik: eddig leküzdhetetlen akadályok egyszerűen eltűntek. Amit tegnap még nem lehetett, ma már simán megtehetjük. És ezen már szinte nem is csodálkozunk.

E-portfólió

2010-05-16T06:46:00.000-07:00

A portfólió didaktikai közelítéssel úgy ragadható meg, mint a tanulási-tanítási folyamat során elkészült produktumok tudatos, valamilyen szempont szerint rendezett gyűjteménye. Készülhet a tanulási-tanítási folyamatot bemutató, a fejlődést dokumentáló és elősegítő céllal, ugyanakkor készülhet a legjobb munkák bemutatása céljából, illetve értékelési céllal is.
A portfólió eredetileg papír alapú, de a ma már elérhető IKT-s háttér lehetővé teszi a gyűjtemény elektronikus formában történő megalkotását. Ennek előnye lehet a széleskörű és rendkívül gyors megoszthatóság, a könnyen megalkotható és módosítható egyedi design, illetve magukat a dokumentumokat is könnyben rendezhetjük át tetszésünk szerint.

Természetesen az e-portfólióval kapcsolatban felmerülnek bizonyos kérdések. Ha az e-portfóliót - de ez a papíralakpúnál is fennáll - értékelésre használjuk, akkor mindenképp el kell gondolkodnunk értékelésünk objektivitásán. Vitathatatlan, hogy a portfólió - bármelyik formájáról legyen is szó - jóval egészlegesebb képet ad a tanulókról, mint a hagyományos tesztek, vizsgák. Rengeteg olyan - főleg kvalitatív jellegű - információt hordoz alkotójáról, amit nehéz - ha nem lehetetlen - egységes és objektív értékelési szempontrendszer tükrében vizsgálni. A portfólió ezen műfaji eredetű korlátait szerintem fontos szem előtt tartani. Jól meg kell gondolnunk, hogy mire és hogyan érdemes portfóliót használnunk, illetve mire nem.

A másik kérdés a nyilvánossággal, illetve a portfólió által hordozott információk személyes, bizalmas jellegével kapcsolatos. Ez érthető okokból fokozott mértékben érinti az e-portfóliót. Ha például egy tanítási-tanulási folyamatot a célzott segítségnyújtást elősegítendő fejlődési portfólióval követünk végig, akkor abban nyilván a tanuló sikereinek és kudarcainak is helye van. Kimondottan jól sikerült anyagok, és kevésbé jól sikerült dokumentumok is helyet kapnak benne. A sikereit az emberek zöme szívesen megosztja, azonban a kevésbé jól sikerült munkákkal már más a helyzet. Az e-portfólió technikailag tulajdonképpen korlátlan nyilvánosságot tesz lehetővé. Azonban jogosan merülhet fel a kérdés: vajon egy tanuló fejlődési folyamatának milyen körben kell nyilvánosnak lennie? Osszuk meg mindenkivel? Csak az iskolai szinten legyen hozzáférhető ? Csak az osztály láthassa? Esetleg csak a tanárra és az adott tanulóra tartozik? Kérdés továbbá, hogy lehet-e egyáltalán korlátot szabni az anyagok terjedésének?
Egyébkén az portfólióban tárolt adatok megosztása a tanuló személyiségi jogai mellett a tanuló biztonságának oldaláról is megkérdőjelezhető. Szerintem egye-portfóliós rendszer bevezetése előtt ezeket a szempontokat is érdemes végiggondolni.

Az órán a Mahara elnevezésű e-potfólió rendszert említettük meg. Ezzel kapcsolatban azt a feladatot kaptuk, hogy nézzünk szét benne és véleményezzük. A Maharába való belépéshez felhasználónévre és jelszóra van szükség. És a szoftveren belül további lehetőség van annak meghatározására, hogy az anyagainkhoz kik férjenek hozzá. Ez a fent említett információmegosztási kérdés vonatkozásában szerintem legalábbis jó pont jelent a szoftver számára.
A szoftver jelenlegi állapotában félig magyarul- félig angolul kommunikál. Ez szerintem mindenképp fejlesztésre szorul. Szerintem nagyon pozitív, hogy a feltöltött anyagokból többféle "nézetet" is összeállításunk. Tehát ugyanazokból az anyagokból akár több, különböző célú és felépítésű portfóliót is létrehozhatunk. A kezelőfelület általában könnyen kezelhető, bár például a mappák kezelésével kapcsolatban kicsit zavarban voltam. De hát a rendszer úgyis sok fejlesztésen esik még át, mielőtt az ELTE PPK alkalmazná a képzései során.

Összességében én sok lehetőséget látok a rendszerben, csak - mint mindennel - ezzel a lehetőséggel is meg kell tanulnunk megfelelően élni.

Tanulási stratégia 1.0 --> 2.0

2010-05-15T04:34:00.000-07:00

Azt az órai feladatot kaptuk, hogy a Falus Iván által szerkesztett didaktika könyvből vizsgáljuk meg a tanulási stratégiákkal foglalkozó részt, és az ott leírtakat próbáljuk meg áttenni IKT-s, "2.0-ás" környezetbe. A feladaton Wittmann Zsolt hallgatótársammal dolgoztam együtt.

A tanulási stratégia lányege, célja az 1.0-ás verzióban
- feltárni az elsajátítandó anyag szerkezetét
- megismerni a tanuló gondolati struktúráját
- ezt előhívjuk az operatív memóriába és
- megfelelő kapcsolatokat létesíteni a meglévő és kialakítandó struktúrák között

Úgy gondoltuk, hogy ezek a lényegi elemek az IKT-s eszköztár és a hozzá kapcsolódó új szemlélet jelenléte esetén sem változik. Ami jelentősen átalakul, az a tanár szerepe. Ha a tanár konstruktivista, vagy konnektivista módon gondolkodik a tanulási-tanítási folyamatról, akkor célja nem lehet a tananyagot strukturáló elvek egyedül elfogadható rendszerének bemutatása és visszakövetelése.
A saját koncepcióját persze a diákok elé tárhatja, hiszen a tanárnak sokkal nagyobb rálátása van az anyag egészére, összefüggéseire, mint a diákoknak. Azonban a tanárnak falicitáló szerepben kell megjelennie, segíteni kell a tanulók konstrukcióinak kialakulását, és ügyelnie kell a kialakuló konstrukciók adaptivitására. Nem tudásátadó, hanem tudáskonstruálást segítő funkciója van.

Az elkészült órai feladat itt érhető el.

Tematikus terv

2010-05-13T08:42:00.000-07:00

Korábbi feladatunk volt, hogy Hunyadi Györgyné és M. Nádasi Mária Pedagógia tervezés című munkájára építve készítsünk egy tetszőleges iskola helyi tantervéhez illeszkedő tematikus tervet. Ebben a tematikus tervben azonban optimális módon meg kellett jelenítenünk a számítógéppel segített tanulási eszközöket.
A feladat elsőre sem tűnt könnyűnek,de a megvalósítás során kiderült, hogy még így is alábecsültük.
Egy technika és életvitel tantárgyhoz kapcsolódó anyagra esett a választásunk, mely a háztartáskultúrával, a gazdasági kultúrával és az egészségkultúrával foglalkozik. Ezt próbáltuk meg IKT-s alátámasztással kidolgozni 8 órára lebontva.
A tematikus tervezés érzésem szerint a legnagyobb nehézséget az jelentette számunkra, hogy 8 órára előre kellett konkrétumokat megfogalmaznunk egy olyan oktatási folyamatra vonatkozólag, amelyben rengeteg az előre ki nem számítható elem.
A másik, ami miatt nekünk - oktatási asszisztenseknek - nehéz volt ezt a feladatot megoldanunk, hogy mi nem tanárok vagyunk. Ha iskolában dolgoznánk, és ott kapnánk ezt a feladatot akkor - elképzelésem szerint - egy szaktanárral együttműködve kellene ilyen tematikus terveket írnunk. Ott lenne a pedagógus szakmai tapasztalata, és szakmódszertani tudása, amely kiegészülve a mi ismereteinkkel egy jól használható anyagot eredményezne.
A jelen esetben azonban a tanári tapasztalat és a szakmódszertani tudás hiányzott a munkafolyamatból. Számomra ez jelentette a legnagyobb nehézséget.
Összességében azonban nem érzem sikertelennek a közös munkát. Érdekes tapasztalat volt.

Az elkészült tematikus terv megnézhető itt:

OFI

2010-04-24T02:16:00.001-07:00

A múlt héten az OFI-ban jártunk. Hunya Márta, az OFI kutatója tartott nekünk előadást az iskolák IKT használatának szintjét vizsgáló önértékelő rendszer fejlesztésével kapcsolatban. A rendszer kidolgozása közben nemzetközi példákat is figyelembe vettek. Maga az önértékelő rendszer szerintem átgondolt és egyszerűen alkalmazható. Viszont részletessége miatt alapos kitöltése sok időt vesz igénybe. Hunya Márta szerint 2-3 munkanapnyi időt jelent az adott iskola ezzel foglalkozó munkacsoportja számára. Remélem az iskolák találnak módot és időt a rendszer kipróbálására, mert én a projektet nagyon jó kezdeményezésnek tartom.

Intézményi tervezés - záróbejegyzés

2010-03-28T05:09:00.000-07:00

Mint az előző blogbejegyzésben már jeleztem, a hét intézményi tervezéssel kapcsolatos feladata, hogy tegyünk javaslatot arra vonatkozóan, hogy a választott X iskola hogyan tudná pedagógiai programjában figyelembe venni az információssá alakult társadalom asajátosságait.
Az általam választott X iskola egyáltalán nem foglakozik az információs társadalom problematikájával. A pedagógiai programban egyszer sem szerepelnek az "információs társadalom", "számítógéppel segített tanulás", "digitális", "multimédia" és "internet" fogalmak. Ezért úgy gondolom, hogy a kérdéskört legegyszerűbben egy új alfejezet betoldásával lehetne megoldani.
A pedagógiai program három részből áll. Egy helyzetelemzéssel kezdődik, majd egy nevelési terv és egy helyi tanterv következik. Úgy érzem, annak, amit az intézmény az információs társadalomról és annak elvárásairól gondol, a helyzetelemzésben kell helyt kapnia. Ezeket a gondolatokat olyan módon kell megfogalmazni, hogy érvényességük a helyi tanterv és a nevelési terv vonatkozásában is egyértelmű legyen.
A helyzetelemző rész információs társadalommal foglalkozó részét szerintem az információs társadalom meghatározásával kellene kezdeni. Be kellene mutatni, hogy milyen alapvető különbségek érzékelhetőek a korábbi ipari-, és a jelenlegi információs társadalom között. Az információs társadalom új vonásai között mindenképp megemlíteném a javak intellektualizálódását, az információ felértékelődését és ipari jellegű előállítását, a munka információs munkává való átalakulását, a hálózatosodást, és mindezek mikroelektronikai eszközökkel történő megvalósulását. Mindezt összekapcsolnám az digitális bevándorlók és bennszülöttek problematikájával.
Ha ez megvan, akkor már egyértelművé válik a "információs társadalom", "számítógéppel segített tanulás", "digitális", "multimédia" és "internet" fogalmak jelentése, illetve a pedagógiai gondolkodásban való megjelenésének/figyelembe vételének fontossága.

Ha ez a rész úgy kerül megfogalmazásra, és a programba való beillesztésre, hogy annak az adott X iskola tanári kara is részese, illetve befogadója, akkor ez már nem csak egy kipipálható alfejezet a helyzetelemzés részben, hanem egy élő és a pedagógiai folyamatokra valóban ható szemléletmód. Ellenben, ha a tantestület nem fogadja be, nem akarja felismerni a fent említett folyamatok fontosságát, és figyelembe vételük szükségességét, akkor írhatunk a programban bármit, nem érünk célt vele. Amíg a program a tantestülettől független, néhány személy által "összetákolt" dokumentum, amíg nincs mögötte a tanárok által valóban képviselt szemléletmód, addig haszna szerintem a nullánál is kevesebb.
Szerintem nem az az igazán fontos, hogy egy programban mennyi korszerű pedagógiai gondolatot halmozunk fel, hanem, hogy az adott program miként jött létre. Kik írták, és mennyire gondolták át/komolyan. Áll-e mögötte kreatív szakmai műhely, vagy sem.

IKT egy szabadon választott pedagógiai programban

2010-03-24T08:40:00.000-07:00

Ezen a héten azt a feladatot kaptuk, hogy válasszunk ki egy tetszőleges iskolát és vizsgáljuk meg a pedagógiai programját abból a szempontból, hogy milyen kontextusban jelennek meg benne az "információs társadalom", "számítógéppel segített tanulás", "digitális", "multimédia", "internet" fogalmak. Tapasztalatainkat hétet megnyitó blogbejegyzésben kell összefoglalni. Azt hiszem ez esetemben nem nagy feladat. Az általam választott X általános iskola pedagógiai programjában ugyanis egy árva szó sincs a fenti fogalmakról.

A hét feladata, hogy tegyünk javaslatot az adott intézménynek, hogy hogyan lenne célszerű az adott fogalmak által leírt, korunkra alapvetően jellemző társadalmi sajátosságokat figyelembe venni az intézményi szintű tervezésben. Na, ez már nehezebbnek ígérkezik. Meglátjuk mit sikerül kihozni belőle.

A számítógéppel segített tanulás egyéni, vagy társas" - záróbejegyzés

2010-03-21T02:56:00.000-07:00

Az eltelt idő alatt nem sokat változott az előző blogbejegyzésben megfogalmazott véleményem. Viszont érdekes szempontra bukkantam egyik csoporttársam hasonló témájú blogbejegyzésében, aki szerint tulajdonképpen az egyéni tudáskonstruálás is egy adott kulturális közegben zajlik, amely közeg viszont más emberek által jött létre. Tehát - ha az emberi kultúrából valamilyen oknál fogva teljesen kinn rekedt gyerekek elszomorító eseteit nem vesszük figyelembe - az egyéni tudáskonstruálás is mások által létrehozott kulturális közegben zajlik, ezért a folyamat ebből a szempontból megközelítve társasnak tekinthető.

A számítógéppel segített tanulás egyéni, vagy társas?

2010-03-09T09:35:00.001-08:00

A hétfői órán kimondottan érdekes kérdésekkel foglalkoztunk. Szerintem nagyon gondolatébresztő volt a számítógéppel segített tanulás egyéni, vagy társas voltára vonatkozó felvetés? Amikor web 2.0-ás eszközökkel, egymással kooperálva tanulunk - egymás blogait olvasgatjuk, bejegyzéseit figyeljük, közös gondolattérképet készítünk -, olyan egyértelműnek tűnik, hogy társas tanulásban veszünk részt. Vagy mégsem? Vajon maga a tanulás, a tudáskonstruálás tényleg társas módon zajlik? Vagy egymást segítve jutunk hozzá információkhoz, amit aztán egyénileg illesztünk be a saját, egyedülálló és egymással csak igen kis mértékben "kompatibilis" gondolati rendszerünkbe?

Szerintem ez a kérdés túl bonyolult ahhoz, hogy egyszerűen "fekete-fehér" módon közelítsük meg. Se azt nem mondhatom, hogy a számítógéppel segített tanulás egyéni, se pedig azt, hogy társas. Szerintem ugyanis mindkettő. Az "egyéni" illetve "társas" dimenziókat talán nem típusként, hanem inkább vonásként érdemes megközelíteni.
A modern pedagógiai megközelítés szerint akkor beszélünk tanulásról, ha a tanuló előzetes tudásrendszerében a környezet hatására tartós és adaptív változás következik be. Fontos azonban, hogy ezeket a változásokat ma már nem automatizált inger-válasz reakcióként képzeljük el, hanem a tanuló kreatív alkotómunkájának eredményeként. Tehát a tanulás tudáskonstruálás.
Ha szigorúan ebből a megközelítésből vizsgáljuk a dolgot, akkor a tanulás szükségszerűen egyéni. Hiszen a tudásépítő munkát maga a tanuló végzi. A saját egyéni konstrukcióit csak ő ismeri, és mivel a nyelv nem teszi lehetővé, hogy az ember teljes belső világát maradéktalanul kifejezze, ezért azt rajta kívül más nem is ismerheti meg teljesen.
Persze a meghatározásban ott van, hogy a változás a környezet hatására következik be. Tehát egyáltalán nem mindegy, hogy a környezet milyen mértékben segíti elő a tanuló tudásrendszerének - a tanuló által létrehozott - adaptív változását. A tanuló úgy is megpróbálhat tanulni, hogy a szükséges környezeti hatásokat egyedül próbálja meg felkutatni és értelmezni. Én ezt tekintem egyéni tanulásnak. Viszont tanulni úgy is lehet, hogy a konstrukcióink adaptív változásához szükséges környezeti ingereket másokkal együttműködve gyűjtjük össze és rendszerezzük (társas tanulás). Azonban szerintem a tanuló saját konstrukcióit mindkét esetben önállóan változtatja meg.
Persze az együttműködésnek is sokféle formája és szintje lehet, és nem feltétlenül kötődik IKT-s környezethez. Analóg és digitális környezetben is elképzelhető az egyéni és a társas tanulás is. Továbbá, szerintem nincs olyan tanuló, aki akár analóg, akár digitális környezetben kizárólag csak egyéni/társas módon tanulna.

Összegezve: szerintem a tanulás bizonyos szempontból mindenképp egyéni (a saját konstrukcióim megváltoztatására csak én vagyok képes), azonban a tanulási környezet, illetve a tanulást elősegítő folyamat lehet egyéni illetve társas is. A tanulás tehát szerintem mind hagyományos, mind IKT tanulási szituációban úgy értelmezhető, mint egyéni és társas környezeteben egyaránt megvalósuló, de valójában egyéni tudáskonstruálás.

Persze az IKT eszköztár feltehetőleg jelentősen növelheti az együttműködés hatékonyságát. Továbbá az egyéni és a társas tanulás hatékonyságának és sajátosságainak összehasonlítása is érdekes lenne, de ez már nem ennek a blogbejegyzésnek a feladata...

Eddig ennyi jutott az eszembe a témával kapcsolatban. Most csoporttársaim - vagy bárki más - reakcióira várok. Hátha ők más véleményen vannak, és kialakul egy konstruktív beszélgetés.

Magyarázat 2.0

2010-03-07T03:04:00.000-08:00

A héten azt a feladatot kaptuk, hogy a hétfőn összehasonlított 1.0-ás és 2.0-ás módszerek között tapasztalt különbségek alapján - a Falus Iván szerkesztette didaktikakönyv által vázolt 1.0-ás módszerek átalakításával - magunk alkossuk meg a magyarázat, a megbeszélés, vagy a házi feladat 2.0-ás verzióját. Én a három lehetőség közül a magyarázat módszerének átalakításár választottam. A magyarázat 1.0 definíciója így hangzik:" a magyarázat olyan monologikus tanári közlési módszer, amellyel törvényszerű összefüggések, szabályok, tételek, fogalmak megértését segítjük elő". Úgy gondolom, hogy a meghatározás alapvető célkitűzésével - a megértés elősegítésével - 2.0-ás IKT környezetben sem kell szakítanunk. Azonban a monologikus kitétellel már inkább vitatkoznék. Úgy gondolom, hogy egy 2.0-ás környezetben a magyarázatnak is inkább dialogikus (sőt, ha a felek és a számítógép közötti kommunikációt nézzük, akkor trialogikus) irányba kéne elmozdulnia.

Az 1.0-ás verzió leírása felsorol néhány olyan eljárást, amely elősegítheti az eredményességet:

Célok megfogalmazása
Ezt 2.0-ás körülmények között is nélkülözhetetlennek érzem, azonban - ahogy az oktatási folyamat 2.0 modellemben vázoltam - a célok meghatározását a tanulók és a tanárok közös és interaktív tevékenységeként képzelem el.

A tanulók előzetes ismereteinek számbavétele
Ezt különösen fontosnak érzem, és a 2.0-ás verzióban is elengedhetetlennek gondolom. (Egyébként, számomra nem teljesen világos, hogy a tanár hogyan képes a tanulók előzetes ismereteit monologikusan számba venni. Márpedig ez az eljárás a monologikusként definiált 1.0-ás verzióban is szerepel.)
2.0-ás körülmények között az ismeretek féltérképzését szerintem hatékonyan segítheti egy közös fogalomtérkép elkészítése (MindMeister), vagy ha előzetesen blogot íratunk a tanulókkal.

A példák kiválasztása, és alkalmazása
Itt az 1,0-ás leírás külön kiemelte, hogy a példák legyenek a tanulók számára ismertek, illetve a tanulók absztrakciós szintjének megfelelőek. 2.0-ás körülmények között szerintem a példák összeszedésének is tanár-tanuló kooperációban kéne megvalósulni. Ha a tanulók absztrakciós szintjének megfelelő példákat akarunk, akkor szerintem a legegyszerűbb, ha őket is bevonjuk a példák összeszedésének folyamatába. A példák forrásának pedig ott a web. Azonban ez természetesen nem azt jelenti, hogy a pedagógus maga nem készül példákkal. A tanár bevonja a tanulókat, akik maguk is gyűjtenek példát, sőt egymásnak is magyarázhatnak, azonban a tanárnak ezt a folyamatot kontrollálnia kell. A magyarázat 2.0-át jóval interaktívabbnak képzelem, mint a 2.0-át, de ettől a tanár központi szerepe a magyarázat módszerénél nem kerülhető meg teljesen.

A magyarázat logikus felépítése, szabatos megfogalmazás, ismert szavak használata
Természetesen a pedagógusra nézve ezek az elvárások továbbra is érvényesek, de - mivel a tanulók már egymásnak is magyarázhatnak - a tanár a tanulókkal szemben is érvényesítheti őket. Úgy érzem, hogy ez kimondottan fejlesztő lehet a gyerekek fogalmazási készségére, illetve a magyarázat módszere ezen a ponton összekapcsolhatónak tűnik a vita 2.0 módszerével.

Kérdések feltétele
A 2.0 kapcsán is egyaránt fontosnak érzem.

Audiovizuális és demonstrációs eszközök használata
Ez az a pont, ahol az IKT eszközök használata olyan lehetőségeket ad a pedagógus kezébe, amilyenekről a magyarázat 1.0 módszerének leírásakor még álmodni sem lehetett.

Részösszefoglalások, ismétlések beiktatása
Én talán ezt érzem a pedagógus legfontosabb eszközének a magyarázat módszerének alkalmazása közben lezajló tanulási folyamat kontrollálására.

Tehát összefoglalva: a magyarázat 2.0 kapcsán - az én elképzeléseim szerint - alapvető újdonság, hogy a tanulók is aktív részesei a magyarázatnak. A tanár szerepe továbbra is rendkívül fontos, és központi jellegéből is megőrzött valamicskét, viszont fontos, hogy a tanár-diák és diák-diák kooperációkban lezajló tanulási folyamatot, a tanár tudatosan és állandóan szabályozza és strukturálja.

Vita 1.0- 2.0; Projekt 1.0- 2.0

2010-03-02T08:18:00.000-08:00

Ezt a hetet azzal indítottuk, hogy áttekintettünk két oktatási módszert: a vitát és a projektet Mindkét módszer esetében megvizsgáltuk az iskola 1.0-ás illetve az iskola 2.0-ás megvalósulási sajátosságokat. Mindezt csoportmunkában, egy közös MindMaster fogalomtérképet rajzolva valósítottuk meg. A hét során ebből kiindulva fogunk dolgozni.

Első lépésként azt kell megfogalmaznunk, hogy az órán feldolgozott módszerek esetében az 1.0 és a 2.0 között milyen általános különbségek ragadhatóak meg. Én úgy látom, hogy se a vita, se a projekt kapcsán nincs lényegi eltérés a két módszer definiálása, célja között. Lényeges különbség csak abban van, hogy a 2.0-ás módszerek használják a korszerű IKT-lehetőségeket, míg az 1.0-ás módszerek nélkülözik őket. Ez természetesen néhány - egyébként nem lényegtelen- sajátosság kapcsán determinál bizonyos fontos eltéréseket, melyek azonban inkább a módszerek hatékonyságát módosítják, mintsem az adott módszer alapkoncepcióját. Tulajdonképpen az adott módszer aktualizálásáról van szó.
A vita esetében például nagy különbség, hogy míg az 1.0-ás verziónál alapvetően szóbeli vitáról beszélünk, addig a 2.0-ás vita számítógépen, gépelt formában, grafikus elemekkel megtámogatva működik. A vitakövető programok például képesek

a megbeszélések strukturálására
a felszólalások helyes sorrendjének megállapítására
az irány tisztázása és menetének finomítására
támogatások és ellenvélemények kiemelésére
nagy mennyiségű információ egyszerű reprezentálására
trendek, nézetek, változások észlelésére
moderálás kényelmes módosítására

Ez tehát egy, a vitát szinte minden elképzelhető eszközzel elősegítő, és a vita hatékonyságát jelentősen növelő környezet. Ráadásul a vita minden egyes mozzanata rögzíthető, így a tanulónak nem kell egyszerre lennie a vita megfigyelőjének és résztvevőjének. Lehetőség van az utólagos elemzésre, és a vita rögzítése nem igényel külön erőforrást.

A projekt 1.0 és 2.0 egyaránt a komplex, több tárgyon átívelő tartalmat dolgoz fel. Mindkét esetben a tanulók a folyamat főszereplői, és általuk elfogadott, őket motiváló cél áll a projektmunka középpontjában. A kooperatív projektmunka során mindig kézzelfogható, valóságos produktum születik.
Szerintem a projekt 1.0 és 2.0 közötti legfontosabb különbség, hogy a projekt 2.0 IKT háttere még közelebb hozza a tanulóhoz az általa kijelölt és elfogadott célra irányuló alkotó folyamatot. Ennek oka, hogy a mai iskolás generáció számára már evidens az IKT eszközök használata, és a velük való információszerzést. Ezek a gyerekek legalapvetőbb kérdéseire is az interneten keresztül, általában a többiekkel együttműködve próbálnak választ találni. Ezért a projekt 2.0 IKT közege életszerűnek tűnik számukra, otthonosan mozognak benne.
Ezen kívül az IKT környezetben a közös anyagok szerkesztése, módosítása egyszerűbb feladat, mint a projekt 1.0 "analóg" anyagai esetében.

Az oktatási folyamat 2.0

2010-02-27T06:53:00.000-08:00

A hét lassan véget ér. Ideje tehát áttekinteni, hogy mire is jutottam az eheti feladat kapcsán. Íme: az én egyéni elképzelésem az oktatási folyamat 2.0-áról. A gondolattérképet nem MindMeister-ben készítettem el, mert úgy találtam, hogy az online fogalomtérkép-szerkesztő program nem tud az én elképzeléseimnek megfelelően strukturál ábrát létrehozni. Ezért a MindMeister-ben is inkább a linkelt megoldáshoz folyamodtam. A gondolatérképet egyébként az EDraw Mind Map ingyenesen letölthető programban rajzoltam meg. Mivel egyenlőre csak megtekinthetjük egymás kurzushoz kapcsolódó gondolattérképeit, és közösen nem kell szerkeszteni őket, ez a megoldás semmivel sem rosszabb, mintha online rajzolgattam volna. Sőt... bár ezt ítélje meg mindenki maga. :)

Az oktatási folyamatot alapvetően 7 lépcsőfokra bontottam. A kiindulópontot a helyi tanterv célkitűzései jelentik, amelyek (ha minden igaz) a NAT-ra épülnek. Ha a pedagógus már átgondolta, hogy milyen területeknek kellene szóba kerülniük a helyi tanterv szerint, akkor fel kell keltenie a tanulók kíváncsiságát az adott terület, oktatási tartalom iránt. Tulajdonképpen motiválnia kell őket az adott oktatási tartalom mélyebb megismerésére.

Harmadik lépésként a pedagógusnak fel kell térképeznie, hogy a tanulók az adott oktatási tartalomról milyen előzetes tudással rendelkeznek. Valamiféle diagnosztikus értékelésre van tehát szükség. Ezzel összekapcsolva egyfajta ismétlésre, áttekintésre is sor kerül. Valamint ekkor érdemes tudatosítani, bizonyítani, beláttatni a hiányzó ismeretek szükségességét. Ez utóbbinak véleményem szerint (az keletkezett kognitív disszonancia okán) fontos motiváló funkciója van.

Negyedik lépésként a diagnosztikus értékelés tapasztalataira alapozva a tanár és a tanulók közösen tűznek ki differenciált (akár egyénre szabott) tanulási célokat. Ezek a célok alapvetően a helyi tanterv célkitűzései felé mutatnak. Nem arról van szó, hogy egyes tanulók számára a kevesebbet vagy többet írnánk elő, mint a helyi tanterv célkitűzései. Itt inkább arra gondolok, hogy egyénenként eltérő tanulási utakat, tanulási ütemet teszünk lehetővé az eltérő alapokról induló tanulóknak. (Az ötödik lépésben nem véletlenül csak csomópontokat jelölünk majd meg. Az, hogy a tanulási folyamat tervezésekor csak mérföldköveket jelölünk ki, rugalmasságot biztosít a tanulási folyamat számára.)

Ötödik lépésként pedig megtervezik a negyedik lépésben megfogalmazott tanulási célokhoz vezető munka legfontosabb csomópontjait. Az eddigi lépéseket (1-5) együttesen tekintem én az oktatási folyamat előkészítő szakaszának.

A hatodik lépés maga a tulajdonképpeni tanulás. Ez az oktatási folyamat tanulási szakasza. Itt válik fontossá, hogy rendelkezésünkre áll egy korszerű IKT-háttér. A tanulói és a tanári tevékenységet a gondolattérképen szétválasztva kezeltem. Ezzel szerettem volna szemléltetni, hogy a tanulói munkát önállónak képzelem el. A tanulók 5 alapvető tevékenységformát "művelnek" a tanulási szakaszban.

feltérképezik az új jelenségeket és folyamatokat (nem a tanár mutatja be, web az információforrás)
sokoldalúan elemzik a feltérképezett tényeket és jelenségeket
fogalmakat alkotnak következtetnek absztrahálnak általánosítanak
rendszerezik az eddig tanultakat
alkalmazzák az eddig tanultakat

Ezeket a tevékenységeket egyébként nem lineárisan képzelem el, noha a fenti felsorolás alapvetően egy logikus, lineáris gondolatmenetet tükröz. Persze nyilván néhány új ismeret feltérképezésével kell kezdeni, de aztán a webes eszköztárat kihasználó aktív tudásalkotás során ezek a tevékenységformák bonyolult hálózattá rendeződnek. Ezt akartam kifejezni az öt tevékenységforma teljes gráfként való szemléltetésével.

Mindezekkel párhuzamosan a tanár - zömében nem direkt módon irányítja - szabályozza a tanulási folyamatot. Három alapvető tanári tevékenységformát határoztam meg, amelyek az én modellemben a tanulói tevékenységekhez hasonló hálózatos formában működnek. (Természetesen az IKT alapú tanulási folyamatot a tanár is IKT eszközök segítségével szabályozza.)

facilitálás (elősegíti a gördülékeny folyamatot, de csak akkor avatkozik be, ha szükségesnek érzi)
differenciált formális értékelés
optimalizálja a célrendszer és a tanulási folyamat kapcsolatát a (Ezzel biztosítja, hogy a tanulási szakasz végeredménye ne csak távoli rokonságban álljon a kitűzött célokkal. Természetesen az IKT alapú tanulási folyamatot a tanár is IKT-eszközök segítségével szabályozza.)

A tanári és a tanulói tevékenységrendszer pedig kölcsönhatásban működve eredményezi a hatékony tanulási folyamatot. A kölcsönhatás már jelzi, hogy a tanulás ebben a modellben egy olyan folyamat, ahol a tanár és a tanuló partnerként működik együtt a közösen kitűzött célok megvalósulása érdekében.

A hetedik lépcsőfok a tanulói teljesítmények objektív, megbízható és érvényes szummaútív értékelése. Ennek eredményei összevetendők a helyi tanterv célkitűzéseivel.

Nos, ez lenne az általam egy szűk hét alatt kidolgozott (inkább összedobott) didaktikai modell a web 2.0-ás lehetőségeket is kihasználó iskola 2.0 számára. Nyilván van még rajta pofozgatni való jócskán, de azt hiszem összességében nem is rossz.

Az első "tanulós" óra

2010-02-22T10:12:00.000-08:00

A mai órán négy didaktikai modellt tekintettünk át. Megismertük a Felix von Cube-féle kibernetikai-információelméleti megközelítést, illetve Carroll tanulási hatékonyság-modelljét. (A "megismertük" kifejezést itt nagyon dióhéjban kell érteni :). Ezenkívül átfutottuk, hogy hogyan gondolkodik Nagy Sándor az oktatás mikrostruktúrájáról, valamint felvillantottuk Báthory Zoltán szemléletmódját is.

Mindezekkel kapcsolatban azt a feladatot kaptuk, hogy a fenti modellek elemeit kreatív módon felhasználva (esetleg saját ötletekkel is kiegészítve), próbáljunk meg létrehozni egy olyan didaktikai modellt (a MindMeister-ben felvázolva), amely alkalmas az IKT lehetőségeire is erőteljesen építő "iskola 2.0" oktatási folyamatainak működtetésére.
Mindeközben - egymás munkáját segítendő - 4 Wikipédia-szócikket írunk (közösen) a 4 megismert modellről, valamint a témában talált cikkeket, webes anyagokat Twitteren ajánljuk majd egymás figyelmébe.

Érdekes feladat, nem? Talán kicsit furcsa, és a megszokottnál több önbizalom kell hozzá, de végülis miért ne? A fent említett elméletalkotók is elkezdték valahol. Én mindenesetre kíváncsi vagyok, hogy mit sikerül kihozni belőle. Egy hét múlva meglátjuk...

További webes eszközök

2010-02-21T04:29:00.000-08:00

A héten próbáltam még néhány olyan web 2.0-ás alkalmazást keresni, amelyek jól használhatóak lennének oktatási szituációban, azonban eddig még nem volt róluk szó az informatika az oktatásban 2 kurzus kapcsán.

SKRLB (skrbl.com):
Ez tulajdonképpen egy online interaktív tábla. A tanulókat meghívhatjuk az aktuális tábla weboldalára, ahol lehetőség van a közös, interaktív munkára. A végeredményt itt is (ahogyan az offline táblák esetében is) el tudjuk menteni, így a végeredmény a továbbiakban is bárki számára hozzáférhető.

sliderocket.com
Prezentációkészítő és -megosztó oldal. Látványos elemekkel teletűzdelt prezentációkat készíthetünk egyszerű kezelőfelületen. Egyetlen hátránya, hogy csak 30 napig ingyenes.

WIZIQ (wiziq.com)
Az SKRLB-hez hasonló virtuális oktatási környezet

Blognyitó

2010-02-16T11:26:00.000-08:00

Mindenek előtt arról írnék néhány sort, hogy egyáltalán miért is indítottam el ezt a blogot. Egyfelől azért, mert kellett: az informatika az oktatásban 2 című egyetemi kurzusom teljesítésének feltétele. Másfelől azért, mert a feladat kötelező jellegétől függetlenül úgy gondolom, hogy a fent említett kurzuson olyan érdekes és új megközelítéseket, didaktikai lehetőségeket fogok megismerni (ezt az informatika az oktatásban 1 tapasztalataira építve gondolom), amelyek valóban megérik, hogy „közkinccsé” tegyem őket. Azt szeretném, hogy ezt a sajátos, korszerű oktatásinformatikai szemléletmódot bárki megismerhesse, aki egy kicsit is érdeklődik a pedagógia e dinamikusan fejlődő területe iránt.

Előre szeretném azonban leszögezni, hogy nem „osztani akarom az észt”, hanem csupán bemutatni egy pedagógiai szemléletet, gondolkodásmódot az én személyes olvasatomban. Lehet, sőt biztos, hogy ez az olvasat időközben változik, fejlődik. E fejlődés dokumentálása és utólagos elemzése pedig várhatóan kimondottan érdekes, és tanulságos lesz számomra.

Az informatika az oktatásban 2 kurzus meglehetősen különleges. Aki nem az ELTE-PPK-ra (vagy más egyetem pedagógia szakára) jár, az joggal tarthatja majd szokatlannak, furcsának a kurzus hétről hétre kibontakozó fejleményeit. Az óra alapvető sajátossága, hogy az oktatási folyamat konnektivista gondolkodásmód alapján szerveződik. Konnektivista munkakörnyezetben próbáljuk elsajátítani a kurzus tananyagtartalmait.

A konnektivizmus tulajdonképpen úgy határozható meg, mint az információs korszak új tanulási elmélete. Ez az elmélet úgy gondol a tanulásra, mint folyamatos, élethosszig tartó közösségi tevékenységre, ahol az informális, elektronikus eszközökkel támogatott információ-csere kerül középpontba. Ez a megközelítés természetesen egy korszerű, IKT alapú eszközrendszert is igényel. A web 2.0 alkalmazások használata (ahol a felhasználók maguk, esetleg közösségben hozhatnak létre tartalmakat, és azt megoszthatják másokkal) tulajdonképpen nélkülözhetetlenek a konnektivista tanuláselmélet gyakorlati alkalmazásához.

Mindezek alapján a félévünk úgy néz majd ki, hogy az óra résztvevői különféle webes eszközöket alkalmazva, ezek segítségével folyamatos munkakapcsolatban tevékenykedve, saját maguk alakítják ki a kurzus tananyagának végleges formáját. Persze a tárgynak van egy oktatója, aki előír számunkra feladatokat és körülhatárolja a kurzus alapvető témaköreit. A kurzus oktatójával – mint központi irányító személlyel – való kommunikáció természeten nem lehet informális, így szerintem a kurzus sem tekinthető teljes mértékig konnektivistának. Azonban várakozásaim szerint feltétlenül érdekes lesz a kurzus által érintett témakörök konnektivista módszertannal való feldolgozása.

Óra egyébként hetente egyszer van: minden hétfő reggel. Az elmúlt két hét alatt megismerkedtünk a félév várható menetével, illetve létrehoztuk a saját felhasználói fiókjainkat szükséges webes alkalmazásokban. Most ezekről írnék egy kicsit bővebben.

Az egyik ilyen alkalmazás a Facebook (lehetett volna az IWIW is, de én az előbbit választottam). Ez tulajdonképpen a személyes társadalmi kapcsolathálónk webes megrajzolásában, illetve bővítésében segít. Pillanatok alatt átláthatjuk az ismerőseink ismerőseinek ismerőseit is, és rádöbbenhetünk, hogy milyen kicsi a világ :) A kezelőfelület még kicsit szokatlan, de majdcsak megszokom. Mindenképp érdekes alkalmazás, azonban egyenlőre talán ezt érzem a legkevésbé szükségesnek a konnektivista munkához.

A Facebook nem csak azokat tartalmazza, akik az adott konnektivista munkafolyamatban részt vesznek, hanem tartalmazza a teljes kapcsolathálómat. Mondjuk egyelőre ez még nincs így, hiszen csak nemrég csináltam a profilt, és először a munkafolyamatban résztvevő csoporttársaimat jelöltem meg ismerősként. Azonban néhány hónap múlva már valószínűleg az egész személyes kapcsolatrendszerem áttekinthető lesz. Ez persze nem feltétlenül baj, de itt a magánélet és tanulási folyamat olyan totális összeolvasztását látom, amit nem feltétlenül érzek szükségesnek. Pláne, hogy ez nem igazi konnektivista tanulás, hanem egy konnektivista módszertant használó egyetemi kurzus. Persze ez a véleményem még változhat. Majd meglátjuk a gyakorlatban…

A Twitterrel már más a helyzet. Az ügyes kis mikorblog-szolgáltatás használata közben tetszőleges emberek rövid szöveges megnyilvánulásait követhetjük. Ezt inkább alkalmasnak érzem a közösségi tanulás webes alátámasztására. Gyors és a közösség minden tagja számára átlátható kommunikációt tesz lehetővé.

Prezentáció- és video megosztó alkalmazásokra is fel kellett jelentkeznünk (SlidesShare és YouTube). Ezek a Twitterhez hasonlóan jó szolgálatot tehetnek a konnektivista környezetben megvalósuló tanulás során. A menet közben létrejött produktumok (kisfilmek, oktatófilmek, a résztémák prezentációi) megosztására ideális megoldásnak tűnnek.

A MindMeister közösen szerkeszthető és egymással megosztható fogalomtérképeit úgyszintén indokoltnak, és a közös munka során jól használhatónak érzem. Óriási előnye, hogy tetszőleges témakörben használható. Ha fogalomtérképet készítünk, az eleve azt jelenti, hogy rendszerezzük a tudásunkat. Azonban ha közösen készítünk fogalomtérképet, vagy mások hasonló témájú fogalomtérképeit is áttekintjük, akkor még sokkal többet tanulunk, hiszen mindeközben mások gondolkodásmódját és tudásstruktúráját is megismerhetjük, ezáltal pedig a sajátunk gazdagodik. Itt valami szinergia jellegű hatásrendszer kezd el működni (1+1több lesz, mint 2).

Végül szólnunk kell magáról a blogról. Amikor az ember blogot ír, összeszedi, rendszerezi a témával kapcsolatos gondolatait, tudását. Szükségszerűen formába önti, és a saját kognitív struktúrájának megfelelően építi fel az adott anyagot. Saját megjegyzéseit, kérdéseit is hozzá fűzi és rájön az esetleges ellentmondásokra. Azonban a történetnek itt még nincs vége, hiszen a blogbejegyzéseire feltehetőleg – konnektivista munka esetén biztosan – érkezik komment. A kommentek pedig még további gondolkodásra ösztönöznek. Új problémák felé irányítják a blog íróját, aki tehát így még jobban elmélyed a témában, mint arra pusztán önmagában képes lett volna. Ez az interaktivitás a blog óriási előnye.

Persze mindezek mellett még rendelkezésünkre áll az ELTE eLearning keretrendszere is. Tehát a fent bemutatott eszközrendszerrel és nagy kíváncsisággal futok neki a mostani félév konnektivista kihívásainak. Meglátjuk mi sül ki belőle…